Marthi Anna : samadhi

Küls? formák nélkül szeretnél

lelkemhez férk?zni.
Hogyan lehetnél erre képes,

hisz magam sem értem, mit?l fakad fel bel?lem
a jordán vasíz? borvize, sejtnyi feny?tündér
sejtés? Szomorúság-vakolat alatt lehetnék
ember szag, hermafrodita csók, emlék mely
érti: intelligens gátlásaink is kecskenyájak
mekegése. Látható, mennyire éber az igény,
ennyi, a mostban lekapható fényképhez
tán elég is lesz, hogy ma se találj meg.

 

*

 

(Pedig van padlizsán palástú éjszaka,

mi megül meredek hegynek ormán,

t?levelek parázs-sz?nyegét elémteríted,

árnyas er?s karú fák lehajolnak,

kapszkodom beléjük, 

átmennék egy keresztt?zön,

meglelném a választ – a magány

újulhat meg e grádicson.)

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1324 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak