Fotó: Fotóház – adrienn
Engem borral rajzoltak meg azon az éjszakán.
Apám úgy ölelte át anyám, miként szőlőfürtöt
markol gondos gazda kéz, és az anyám sóhajtva
mondhatta: Enyém – míg fürtjei közé szaladtak a
gyöngysoráról szakadó szemek. Zilált leheletek
gyümölcse lettem én. Borból fogantam, a cseppnyi
ősi vérből, hogy aztán áldottan ezeknek szűkiben,
anyám tervezhessen, érleljen és álmodjon velem.
Így történt; Isteni hittel szült és várt s, amint mellére
vett, Jézustól idézte első mondatát: Ez az én vérem
kelyhe. Közben apámnak megsúgták; leány.
…azóta felnőttem a bűnök bocsánatán.
Legutóbbi módosítás: 2011.05.21. @ 09:35 :: Kőmüves Klára
