Tiszai P Imre : T?z lobban

fáradt karod
nyakamba kulcsolod
ajkad csókra nyújtod,
hallgatsz, s hallgat a pillanat
mi most él? varázslat,
ruhád hullik, hajad kibomlik,
combod kitárul
s a világ zárul bennünk,
csillagok gyúlnak
a zöld írisz mögött,
t?z lobban s lánggal égünk

Imre a történet “ott van”, de a líra kevés benne.

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén