Vogl Anikó : Ősz végén

 

Északi szél fúj, zizzen az ág,

nem melegít egy lenge kabát.

Táncol a légben száz falevél,

rásüt a nap még, arcomig ér.

Hallom a földnek néma szavát,

csönd-csoda hangú, régi dalát.

Hallja a szél is, bájosan int:

„Készül a tél már!” – s álmokat hint.

Látom, a kék fenn hogy ragyog ott

tartja a fáradt napkorongot.

Fázik a lelkem, tükre a tó,

hűs kavics süllyed, mélybe maró.

Bölcs a sok állat, tudja, mi vár,

tölti a kamrát, messze a nyár.

Lassul az élet, bújik a vad,

hull majd a hó, mindent elaltat.

 

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Vogl Anikó 111 Írás
1978. október 24-én születtem Budapesten. Nagyon szeretem az irodalmat, a zenét és a természetet, közel áll hozzám a buddhista szemléletmód. Angol nyelvtanárként, angol szakos bölcsészként valamint szakfordító-tolmácsként diplomáztam. 2006. utolsó előtti napján megszületett Gergő fiam, akivel nem unalmas az élet! :-) Jelenleg angolt tanítok.