Marthi Anna : Csupaszság

rendhagyó mottóval

nem vallom be mi van rajtam
mottóm a múltból lengedez
feléd hajlássá mozdíthatnám
bár feledhetjük is ezeket
nincs önzés veled se magány
ne bánd ha egyszer vége lesz
ha odakerülünk ahol a mottóm
és sz?r szál hasogató vagyok
felh?re kellene ülnöm puhámmal
 egyszer csináljuk jól az életet
b?rünkön leheljük be a rendet
az így egybeér? harmóniát

 fölöttem vagy ember ó ember

 

mottó:csupaszság

titkából merítve

önzetlenségért cserébe

önz? magány

önz? magánnyal

randevúzik

 

—–

 

életet bele lehelve egy rendet
 tetszene egybe-ér? harmóniánk

elmondhatatlan szavak, ezzel a sok e-vel elmekeg?s, pedig a vers már “feln?tt”, de ez a rész, bár üzenete komoly, mégis komolytalanná teszi.

Legutóbbi módosítás: 2011.03.10. @ 20:04 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak