Marthi Anna : szerelmeses

Hajolsz fölém kedvesem oltalommal,
e kicsavart mondat kell-e mondd ?
Mert a nyelvet ferdítni hiába próbálom:
a kosárban szóvirágok, kör mondatok,
ezer kacs, hosszú bet?k; de mégis
tisztább lesz neked, a mában idegen
nyelvem, a magyart tördelem, ó!
Hiába olyan a szívem, mit mosni
csak borvízzel lehet, feny?-tüd?re érek,
s holtodig szúrhat bár t?kezem s a szó,
vajon megtalál-e még e régi tájon
engem dajkánk, ha hazatérek végre,

mert más lenne ott a keserv, ha

úgy szól a szó, s biza könnyet mossz,

hol feredsz a napban…ott mindenható.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.03.17. @ 22:37 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak