Böröczki Mihály - Mityka : Rongykorona

 

Pár ruhadarab, gyolcsos, puhaféle,

gyűrt kört tekerve, fejre-nyakra mérve,

hogy megszolgálón fejbúb fölé üljön,

s a rakott kosár pont fölé kerüljön,

a készre pörgés benne volt a kézben,

a cipelés a test igyekezetében,

így ringatta az asszonynép a terhet,

és piacolt huszonnégy óra mellett,

Irma kereszt, az apró, tiszta lélek

is így eredt a hajnal elejének,

jó tíz kilométert tiport a város

a sulykos léptet igazított lábhoz,

kelt kettő tájt, háromkor útra tévedt,

de portékái időben beértek,

a friss tejföl, a köpült vaj, tojások,

s az aranysárga tyúk, a károgások,

de haszna, az a zsebkendőnyi rolni

már könnyítette visszagyalogolni,

csak teste mozdult lassúdva, az áldott,

a kosár most is fejére vigyázott,

és mint ki épp csak éli az egészet,

átlevegőzött majd kilencven évet.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.02.07. @ 16:00 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.