van fölötted bizonyára,
de nem szereti a hív?ket;
talán fia tévedett, mikor azt állította,
hiszen a tudókat szereti,
akik a tévelygésen túlról is,
biztos lélekkel tudják, hogy merre;
csupán a lábuk útja suta még –
ahogy a te fiad is, ki kezet emelt rád,
és még nem tudta – neki mennyire fog fájni,
s nem azért, mert ütöttél te is;
de jöv?jére d?lt egy fa (majdnem tölgyet írtam)
és már hiába locsolgatja gyökerét – kifordult.
hisz megküzd mindegyik, és gy?zni akar –
talán a sátán volt az Isten els? fia, meg a dac;
és elég jó szül?, ki elég rossz szül?,
mert más hogyan is lenne – maga az Isten.
Legutóbbi módosítás: 2010.07.02. @ 22:08 :: Petz György
