Kallo Imola : Találkozás

Sz?ke kislány ült a szök?kút szélen. Rövid szoknyácskáját felhúzva lóbálta lábait a h?s vízben. Göndör hajába arany sugarait fonta a Nap.

– Szia – köszönt rá halkan a fiú.

– Szia! – kiáltott fel a kislány pajtása láttán. – Nem is hallottam, ahogy jössz. Pedig már nagyon vártalak. Megyünk pancsolni? Mi bajod? – hervadt le a mosoly a kislány arcáról a fiú mély, barna szemeibe pillantva.

– Tudod – kezdte a fiú és láthatóan zavarba jött -, nekem azt mondták, hogy már túl nagyok vagyunk ahhoz, hogy együtt csavarogjunk.

– De miért? Hisz nem tettünk semmi rosszat – kerekedett el a kislány szeme.

– Nem tudom – mondta a fiú és tehetetlenségében beletúrt a hajába. – Ma reggel mondta apám és nagyon szigorú volt. És te is tudod milyen mikor szigorú – tárta szét karjait.

A kislány rémülten ugrott talpra.

– Akkor nem is lehetünk többé barátok?

A fiú nem válaszolt, csak lesütötte a fejét. A beálló csendben egyre n?tt a feszültség.

– Hülye vagy! – kiáltott fel hirtelen a lányka és könnyekkel teli szemekkel elszaladt. A fiú mélyet sóhajtva figyelte legkedvesebb pajtása távolodó alakját.

 

Legutóbb szerkesztette - Kallo Imola
Szerző Kallo Imola 16 Írás
Dr. Kalló Imola vagyok, Németországban élek. Lelkem mélyéről kiserkenő forrás apró cseppjeit próbálom átadni. Van, hogy jobban sikerül, van, hogy kevésbé. De mindenképpen próbálkozom.