Egy egész pontban találkozunk majd
ott, ahol nem nyílik több virág,
és f? se zölden hajt,
mutasd erre szíved,
csak az enyém;
Tiéd mindenem a világ tetején.
Ha mennyb?l néz, aki lát,
onnan nézve már mind ott vagyunk,
csak itt t?nik úgy,
mekkora nagy távolság,
de végül;
mind hazajutunk.
A csillaggal jegyzett égen
a magasság dönti le
apró termetemre mélykék szemét,
s még maradnom kell kincsem,
még maradnom letölteni,
életem maroknyi idejét.
Legutóbbi módosítás: 2010.07.20. @ 13:32 :: Csonka János