Csonka János : Éva

Saját rajz

 

 

Óv dalos csicserg? szava,
neve szent,
életem ? és bölcs?m ringatója
saját-tagjaim, s ha élet kivet,
? karjai közt mindannyiszor,
önmagammá szül meg.

 

? az, aki vagyok,
napszámos és gazdag
szomjúság, és ha megszomjazok,
éltet?viz? dúsgazdag patak.
? a jobbik felem,
b?neimet foltozó sz?z,
s ha vele vétkezem,
maga a megtermékenyült t?z.

 

Szerettünk, hogy szerethessük

az életet magát
látni fájt –
e föld mily könnyen engedi el

emberi arcát.

 

Én ?rz?je lettem az éjszakák égi mocsarának,
? fekete zászlaja e földi évek vad szelének
búcsúztatlak, mint gyermeke e földi ágynak,
elköszönnek a virrasztáson olvadó viasz test? fények.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Csonka János