Z. Farkas Erzsébet : AJTÓDNÁL ÁLLOK URAM!

Életadta időnkben sokszor állunk egy-egy ajtónál bizakodóan

 

 

Lelkem kavicsaival

nem tudom visszamosdani a tegnapi időt

nagyanyám  fején a fekete kendőt

ami van örömteli éj, vigaszt adó álom

közelebb jön a fény és harangütés

minden szívdobbanásom

a lélek csöndkavicsa szűrt fénnyel világít

imával jutok el a bevetett ágyig

egyenes titok alatt igéz a szoba

mint egy zivataros mímelt mámor

hullok a porba

ajtódnál állok Uram

legyen kegyes hozzánk a holnap.

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Z. Farkas Erzsébet
Szerző Z. Farkas Erzsébet 63 Írás
Z. Farkas Erzsébet Kazincbarcikán élek. Hiszek Istenben - a hit - szeretet - szépség és remény érzéseiben. Ha nem hinnék, magam tenném lehetetlenné. Minden egyéb, ami létemmel összefügg Istentől való. Boldogságom, két gyermekem, szeretteim, embertársaim. A betűk minden élethelyzetben hű pajtásaim. Követnek mindenhová, hogy állandóan keressem a helyes ösvényt. MEGCSILLANÓ ÉLETÚT Célirányos útjaimon társamul szegődött hozzám a Nyár hittem benne, hogy itt marad de nyújtózásában megcsillant az ökörnyálú Ősz hajszál.