Akár a teremtés után, úgy pihengetek.
Minden délutánra megteremtelek.
Én rozsdás kispadon ülök, te buszra várva állsz,
kiköpött maghéjak között
fizetek érted átalányt.
A Nap kegyes, felhő sem zavarja benned létemet,
kiszámíthatóvá válik minden mozdulat,
amikor hétköznaponként
négy tíz és negyed öt között
az árnyékoddal szerelmeskedek.
Legutóbbi módosítás: 2009.09.05. @ 10:02 :: Kőmüves Klára
