dudás sándor : Nászéjszaka

(18 éven felülieknek!)

 

Vígjáték egy felvonásban

    Szerepl?k: Nemvén
                    Kommentár
                    Jóbarát

    Kommentár: Hát a történetet szóról szóra nem mondhatom, nem tudhatom elmondani, mindenhol, minden id?ben nem lehetek ott. Érthet?? Azt is beleszövöm, amit mások mondtak, mert hát úgy teljesebb a kép. A hézagokat meg képzelje el ki-ki. Úgy kezd?dött, hogy a kocsmába mulatott Nemvén, a hetven éves örökifjú meg Jóbarát, a kajánkodásáról, hitetlenségér?l híres haverja Nemvénnek.
    Jóbarát: Azt beszélik, n?sülsz. Tényleg?
    Nemvén: Nem, a nyáron.
    Jóbarát: De hát mire?
    Nemvén: Hogyhogy mire? Ilyen kérdést!
    Jóbarát: Ne haragudj, de nem vagy már abban a ficánkolós korban…
    Nemvén: Ugyan… Azzal semmi gond. Ne magadból indulj ki!
    Jóbarát: Hány éves is a menyecskének való?
    Nemvén: Huszonnyolc.
    Jóbarát: Majdnem ötven a különbség…
    Nemvén: Annyival jobb! Nem kétperces menetek…
    Jóbarát: Nem hiszem. Lefogadnám, hogy nem.
    Nemvén: Hát fogadjunk!

    Két tanú vágta szét a parolázó kezeket, Mindigigazmondó meg Sohanemhazud.

    Ezek az utóbbi személyek meséltek azután zavaros részeket, miszerint Nemvén meghívta Jóbarátot, legyen ott náluk a nászéjszakán, és a kulcslyukon át ellen?rizze, hogy ?, Nemvén, a tettek mezején is megállja helyét, tényleg nem a leveg?be beszélt ott a kocsmába. Meg tudod – súgta bizalmasan Nemvén -, ha valami tragédiába hajló történne… Végül megegyeztek, hogy Jóbarát, unalom?zésül, az el?szobában egy asztalnál bort kortyolgat, miközben a kulcslyukon át ellen?rzi az ellen?rzend?t, s ha netán elfogyna a kancsó leve, hát leszalad utánpótlásért a pincébe.

    Kommentár: Minek szaporítsam a szót, meg volt az esküv?. A nászéjszakán minden úgy történt, ahogy megbeszélték. Jóbarát az el?szobában asztalnál ült, gyakorta benézett a kulcslyukon a szobába, ahol Nemvén és ifjú arája b?séggel áldoztak a szerelem Istenének. Jóbarát már elfogyasztott egy kancsó bort, lement a pincébe utánpótlásért. És szeme tapadt újólag a kulcslyukra. Magában hol elismer?en, hol hitetlenségét átkozva állapította meg, belevaló fickó Nemvén! Ha ?…
    Elfogyott a második kancsó bor is, de Nemvén még mindig… Jóbarát le a pincébe… Leírod Firkászkám? No, akkor fogjuk rövidre, olyan kevés ideje van a bet?faló jónépnek manapság… Szóval a harmadik kancsó bornak a végére járt Jóbarát, mikor Nemvén iszonyatos verg?dés után felkelt a menyecskéje mell?l, s er?sen tántorogva elindult az ajtó felé, hogy az el?szobában iddogáló-leselked? Jóbarát gratulációját bezsebelje.
    Jóbarát: Hát minden elismerésem! Biztos vagyok benne, nagyon boldog ifjú asszonykád! Áruld el, hogy bírod?!
    Nemvén: Ehh… ahhh… Az a titka… Tudod, mikor a kocsmába fogadtunk… ehhh… Aztán szóltam az asztalos barátomnak, ahhh… hogy én már régen… ugye… és valami síkosítót hozzon nekem a patikából. Az a gazember meg… ahhh… valami univerzális, er?s ragasztót hozott, én pedig azzal… ehhh… és annyira beragadt, hogy nem bírtam… ahhh… és ezért… ezért.

Legutóbbi módosítás: 2009.09.10. @ 16:30 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.