A kulcsok zsebemben lapulnak.
Part két oldalán karok nyúlnak
egymás felé.
Két Nap vet árnyat két oldalon.
Árnyékkaron testek érnek össze
ujjbegyekkel.
És kész a híd!
Indulok. Mozdulsz te is.
Apró lépések öreg vízen.
Fodorra fehér habot fújok
semmi rímben.
Talp alatt együttmegéltjeink.
Egy-egy pillanat
kimerevítve.
Vízben, tükörbenarcod’,
és sajátom
beszédes mosollyal.
Néma dal.
Két út az árnyon.
Magányainkon
ül gy?ztesen, pirulva holnap este.
Két Nap fonódik egybe,
hogy Holdadba váltson,
ciklusát tartva váltsa valóra
ígéretét.
Egy néger csónakos
evez árral szemben.
Felénk.
Félénk felémutad’
hinti fehér sziromvirággal.
Ezüstben élsz és ércben én.
Méterek maradtak új találkozásig.
Örvény felett.
Ne félj, én mindet ismerem!
Végy mély leveg?t, merülj velem,
és kapaszkodj jól belém
az elrugaszkodáshoz
ha megszorítlak.
Ilyen a kor, s a szerencse.
Lány, még harminc alatt,
lehet,
talált magának oda és vissza is átjárható
lélek-falat,
egyszerkirály,
most romok újjáépítésén
szorgoskodó, garabonciásnál.
Legutóbbi módosítás: 2009.09.19. @ 09:47 :: Balog Gábor -csataloo
