Takács Andrea-Babu : Mezítelen

Ím, elébed állok, mezítelen.

Félelmeim rongyait a múltra hagytam,

elny?tt sors-topánomtól

angyali kezek könyörülete szabadította

fáradt lábaim,

álarcaim vándorok hordták szerteszét.

 

Ím, elébed állok, lelkem hoztam.

Hálaként angyali szárnyad védelméért,

mivel betakargattál riadt világomban.

Er?m bölcsességedben született,

s türelmedben tanult élni.

 

Ím, elébed állok bennem veled.

Nem szólok, csak nézlek,

s te bennem hallgatod,

csendem hangján kérem:

öltöztess fénnyé, nevetéssé, bármivé.

 

Ím, elébed állok…

mezítelen…

 

 

Legutóbb szerkesztette - Takács Andrea-Babu
Szerző Takács Andrea-Babu 53 Írás
"Isten tudja, honnan jöttem, Köd előttem, köd mögöttem. Szél hozott, szél visz el. Bolond kérdi, mért visz el." /Szabó Lőrinc/