Regényi Eszter : Kinga

 

 

Mandulaszemek, kerek arc
árulkodó, csöpp, rózsaszín fülek…
Te vagy az, aki nem kellett senkinek.

Tudom, nincs az “én”-re szavad,
s ha befonják is sz?ke hajad,
nem ismered a tükörben
ahogy pörögsz órákon át
önmagadban körbe, körbe…
Aranyhajú Királylányom,
ez hát egész birodalmad?
Körbevezetsz? Megmutatod,
mekkora még a hatalmad?
Mekkora a nagy szeretet,
ilyen apró helyre zárva?
Kis kezedet kilógatod
egy picikét a világba?
Nézd, hogy játszunk,
nézd, itt félünk,
nézd a kezünk,
nézd, hogy élünk!
Látod magad, kicsi tündér?
Erre jönnél, arra mennél?
Gyere, játsszunk elbújósat,
világ végén sátrazósat,
gyere, játsszunk más bajával,
más kezével, más lábával,
látod, pöttöm, itt a fejed,
picike szád, nézd, hogy nevet,
próbáld, hátha tiéd lehet
nagyvilágból egy kis szelet?
Tündérmese mindez neked,
tényleg-tiéd sosem lehet…
Hová teszed a perceket,
ha a nagykaput bezárod,
s nincsen már aztán barátod
se az égen, se a földön?
S a könnyedet ha letörlöm,
nem látod már az arcomat,
maszat csak, színes rajzolat,
hiszen vége a mesének,
a bábok messze, hazatérnek…
Kicsi Kingám, hajasbaba,
Téged miért nem vittek haza…?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Regényi Eszter
Szerző Regényi Eszter 33 Írás
Kívül rohad, belül jó, belül rohad, kívül jó. Kívülről befelé materialista, belülről kifelé csak szédült komponista, saját vérét borral issza, sáros inge nem jogtiszta, -ecc pecc kimehetsz- találd ki, hogy ki lehetsz még.