Czirják Jolán : Utolsó ölelés

Szeretem a Napot és az alkonyat vörösl? bíborát…

Amíg a Nap nyugovóra tér
Mindvégig vele maradok
T?le én melegséget kapok,
Mit oda nem adnék semmiér’
S ha életem majdan véget ér,
Utolsó er?mmel is várok
Amíg a Nap nyugovóra tér

 

A vérvörös alkony elkísér –
Koporsómba ?véle szállok
Átölelem, és felkiáltok –
Ne jöjjenek addig testemér’
Amíg a Nap nyugovóra tér

Legutóbb szerkesztette - Czirják Jolán
Szerző Czirják Jolán 211 Írás
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán. Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!! ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam! A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is! Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"