Magyar Csaba : Virágillat

egyperces…

 

Brühl Ilona messze járt, de egy-egy percre még visszatért az antik bútorok között kereng? rokonai körébe. Szépen felöltöztették, és az egyik finoman megmunkált arany nyakéket is ráadták abból a készletb?l, melyet mindegyik lánya szívesen látott volna a sajátjaként. Már a pap is végzett, hiszen az orvos szerint csupán órái maradtak hátra.

     A megkésett vasárnapi ebéd el?tti éhséghez hasonlatos várakozásteli hangulat lengte körül várbeli lakásában az öntudatlan öregasszony alakját, elvegyülve a rokonok hozta orgona-, liliom- és rózsacsokrokból áradó párával.

     Lányai együtt ?rködtek Brühl Ilona álmán, minthacsak babonásan egyikük sem merné elmulasztani az utolsó pillanatot. Az ablakon átes? délutáni fényben az öregasszony mégegyszer felnyitotta a szemét.

   – Hát, mind itt vagytok? – kérdezte szinte suttogva. – Olyan jó ez a virágillat.

 

Legutóbb szerkesztette - Magyar Csaba
Szerző Magyar Csaba 174 Írás
Már gyerekként is tudtam, hogy írni jó, mégis hosszú időre megfeledkeztem róla. Kicsit a véletlennek is köszönhetem, hogy újra felfedeztem magamnak ezt a nagyszerű játékot.