Egy szőke vár….

Nap, mint nap kimentem reggelente a postaládához. Mindig így szoktam. Néha nem. Ilyenkor nem én vettem ki az aktuális újságot, reklám-lapot. Ezen a reggelen is később keltem, feleségem már elment munkahelyére. Korán kelését a dohányzóasztalon heverő napi sajtó és reklámújságok is jelezték.       Gyűlölöm a reklámokat, most mégis megakadt a szemem egy hirdetésen. Szégyen ide vagy oda (esetleg: „tova, s el… Majd függöny”), ám mégsem tagadhattam meg férfi mivoltomat, ahogy szemembe ötlött a reklám által kiváltott kép. Majd hamarosan, teljes kibontakozásában, a lelkemben – hangsúlyoznám: a férfi lelkemben, mely nem csak belőlem áll – kibontakozó további képzelgés.       A reklám természetesen csupán szöveges részből állt, a többit keserves képzelgéssel kellett létrehoznom, ám megérte. A végére már mereven ragaszkodtam legelső elképzelésemhez, a reklám hatására. A szöveg nem volt túl hosszú, csupán azt adta hírül – és milyen kedves volt tőle, a reklámtól -, hogy törődött velem, ilyen ínséges időben, mikor amúgy sem lehettem együtt feleségemmel, aki, mint ahogy már mondtam is, behozta az újságokat, a reklámlappal együtt, majd kötelességtudóan távozott munkahelyére. Sajnos. Így már át sem ölelhettem, hozzá sem bújhattam, sőt!       Viszont ott hevert önmagában, teljesen kiszolgáltatottan, lapjait széttárva a reklámújság. Akár egy útszéli, akinek mindegy, kié lesz, csak lehessen már valakié. Ez a reklámújság most az enyém volt, csak az enyém. Egyedül voltam otthon, nagyon egyedül. Elkezdtem az újságot böngészni. Az időjárás-jelentést követően az úgynevezett „apróhirdetések” következtek, nálam – ki tudja miért – ez vált be leginkább. Mindig e szerint járok el, nálam ez a kíváncsiság fontossági sorrendje. Majd általában a hírek következnek. Ezen a napon a lap – hogy úgy mondjam – hírtelen volt. Ezt magam sem akartam elhinni, így gyorsan végigfutottam, még egyszer a címeken, ám semmi kétség, egyedül az apróhirdetés tarthatott még számot az érdeklődésemre. Mint már említettem, is: gyors volt minden, a történések és képzelgések egymásutánja, mikor is arra gondoltam: nagyon hírtelen újság van a kezemben. Ám, s már nem először, ismét tévedtem: nem gyors, hanem hirtelen volt minden. Jogosan érhetne itt a vád: miről beszélek? Mint tudjuk, gyors és hirtelen igen közelálló fogalmak lehetnének, de ebben az esetben mégsem. Ezt, a sorok további böngészése alkalmával egyértelműen megállapíthattam: számomra új, a tegnapi hírektől eltérő hír nem volt felfedezhető. Vagyis hírtelen volt az újság. Az unalmas kávészürcsölésem közepette így kénytelen voltam eme nem éppen gyors újság hírei közt böngészni. Gyakorlatilag úgy is vehetném: átismétlem a már olvasottakat. Ennek megvan a maga veszélye, mégpedig az esetleges megjegyzést kiváltó veszély, mert tudnunk kell, hogy a tudás is anyától származott. Nem olyan kedves anyától, talán, mint amilyennel mi, emberek rendelkezünk, általában, de mégis úgy tartja a közmondás, hogy „Ismétlés a tudás anyja”. (Az anyját!)      Tehát, a tegnapi újság, mai színekben. Viszont ekkor fedeztem fel, váratlanul egy – már említettem, talán – egy, a férfi mivoltomnak kedvező pici kis hirdetményt, telefonszámmal, stb. ellátva, vagyis szinte karnyújtásnyi közelségben levő érdekességet: „Szőke vár… Hívj!” Telefonszámmal ellátva. Mit szólna ehhez a feleségem? – gondoltam, ám mivel ő már elment munkahelyére, egyáltalán nem kívántam őt, ezek után, ilyesmivel zavarni. Természetesen régebben sem.       Amióta elterjedt, felénk is a mobiltelefon, megfigyeltem, egyre több hívást bonyolítok, magam is. Hát még mások, de nem akarok senkit sem belekeverni ebbe a történetbe, hiszen már ki is csengett valahol és tudtam, biztosan ott, ahol ígérte is a szőke szépség, vagyis ott, ahol egyes egyedül csak rám vár, személyemre. Sokáig csengett a telefon, gondoltam is, biztosan jó a szám, csak éppen mással beszél a kedves szépség. Elképzeltem, ahogy éppen megbeszélik még a barátnőjével, mi legyen az ebéd és hány személyre? (Ki tudja, hányan jelentkeznek egy ilyen kedves felhívásra.) Jobban szerettem volna egyedül én, de végül is nincs kifogásom az ellen sem, ha a barátnője is… Nem lehet az sem rossz, hiszen akik így tudnak főzni…      Csengett tehát a telefon, jól hallhatóan. Valahol, ott, ahol majd hamarosan én is… Vajon mennyibe kerülhet, mindez? Ha most felveszi, a szőke, még mindenre lesz idő. Csúnya dolog, talán, ám mégis be kell kalkulálnom: feleségem megérkezésének idejére már régen… Mindenesetre volt egy kis titkos pénzem, elég kell, legyen…       Felvette, végre! Megszűnt a csengetés hangja! Úristen! Nagyon izgatottá váltam…    – Kezét csókolom! Én a hirdetésre szeretnék jelentkezni, olvastam a reklámújságban, hogy…   -Tessék parancsolni, Szőke Vár- és Kastélyszálló.. Helyfoglalás biztosításához kérjük, szíveskedjen a regisztrációs adatokat megadni….

14látogató,1mai

Szerző Berta Gyula 0 írás
Műszaki végzettségű, irodalom és művészet-kedvelő ember vagyok.(amikor forró nyári napon ködszerűen szurkálja bőrödet az eső; amikor segítséget kérnek és nem tudsz ellenállni...-az az én nevem)

8 Komment

Hagyj üzenetet