Ma életem (eddigi) legnagyobb szerelme
azt mondta nekem, hogy én vagyok a legjobb ember
akit ismer.
Ma életem (eddigi) legnagyobb szerelmének
azt mondtam, hogy ne haragudjon rám azért, hogy most
szerettem bele igazán,
most, miután már eldobtam magamtól ?t
most, hogy már elvettem t?le a naivan szeretni tudást
most, amikor mindenkinek a legnehezebb
most, hogy sírva tekintem szánalmasnak az egészért magam,
most, hogy már magamon se nevetek,
most, hogy ? már nem szeret.
Ma életem (eddigi) legnagyobb szerelme
azt mondta nekem, búcsúzóul, hogy én vagyok a legjobb ember
akit ismer. Aztán hosszú,ölelés, sok könny, egy kör
gyermekéveim temploma körül,
és most itt ülök. Ugyan ott, mint három éve
amikor az egész elkezd?dött, és a közhelyek helyett most befejezem.
Remélem hazudott, mert ha nem, akkor most jobban féltem
mint valaha…
Ez sokkal inkább él?beszéd, mint vers. Vigyázni kell ezzel a m?fajjal…
Én elfogadom, bár nem értek vele egyett. Hol kezd?dik a vers mint m?faj?Eddig soha nem utasítottak ezért el itt, pedig nem egy olyan versem van fent, ahol kimondottan prózaszer? verseket töltöttem föl, s?t van olyan m?vem itt fent, ami félig vers, félig próza. Tényleg ennyire számít forma?
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:52 :: Szendrői Csaba
