Úgy szeretnék szerelmesnek lenni! Kezd?djön májusban, és tartson szeptemberig. Ahogy ezt így februárban beütemeztem, úgy éreztem magam, mint aki jól végezte dolgát. Rögtön fel is hívtam a sógorn?met, hogy elújságoljam, a perpillanat legfontosabb tervemet. Vártam, hogy mond valamit, de meg sem szólalt.
– Nem mondasz semmit?
– Mit mondanék? Hetente hívsz fel egy újabb tervvel. Legyél, ha akarsz!
– De akkor szenvedni fogok!
– Akkor ne legyél.
– De akarom!
– Akkor csinálj, amit akarsz!
– Azt hittem, adsz valamilyen tanácsot!
– És hányszor fogadtad meg már a tanácsom?
Ez volt a kegyelemdöfés. Erre nincs mit mondanom. De nem tudott letörni, lobogva rohantam tovább. Tudtam, májusban szerelmes leszek. Ebben a hitemben el is újságoltam a környezetemben mindenkinek. Rám hagyták, jó legyek, ha akarok. Egyedül a lányom f?zött hozzá kommentárt.
– Szuper! De megkérlek valamire, ne legyen se túl fiatal, se túl öreg. Legyen olyan középkorú.
Megígértem. Hiába, ? ismert a legjobban. Így azután izgatottan vártam a májust. Május elsejét?l minden férfire úgy tekintettem, mint potenciális jelöltre, szigorúan szem el?tt tartva lányom tanácsát, a korosztályt illet?en. Tizenötödike körül már egy kicsit aggódni kezdtem. Sehol, semmi kattanás. Itt tartok most. Pedig már lassan véget is kellett volna érnie. Döntöttem, ezt a tervet feladom! De nem mondom el senkinek. És jöv? februárban újra beütemezem. Úgy szeretnék szerelmesnek lenni!
Legutóbbi módosítás: 2009.01.15. @ 12:25 :: P. Szabó Mária
