Éjféltájban álom ébred,
meghallgatja óhajod,
fellebbent majd minden fátylat,
mit száz kínod otthagyott.
Felkap, visz a messzeségbe,
hol szunnyad az értelem,
mert az álmod – mint egy csepp víz –
éltet adó lételem.
Legutóbbi módosítás: 2009.01.12. @ 11:56 :: Mentovics Éva