H.Pulai Éva : Garaczi László: Arc és hátraarc (részlet)

Litera az irodalmi portál oldalán, az Ã?rogatsz még interjúsorozatunkban az alkotók bepillantást engednek éppen készül? vagy frissen elkészült munkáikba. Ezen a héten Garaczi László készül? regényének egyik részletét olvashatják.

 

Anya berakatta a haját, most épp az arcát „teszi fel” a tükör el?tt. Csücsörít, keni a rúzst. Csillog a ruhája, a retikülje. Apa fehér ingben, nyakkend?ben fröccsözik a konyhában. Nemrég még fürd?köpenyben egy sámlin állva antennát szerelt. Frissen van borotválva, fülcimpáján pici habcsomó. A szakszervezeti klubba készülnek szilveszterre, ám egyszer csak hirtelen megáll velük az id?. Így maradnak: anya rúzsoz, apa fröccsöt iszik. Karjuk fölemelve, egymásnak félig háttal, mintha nem akarnák, hogy a másik lássa, mit m?velnek a hirtelen rájuk szakadt örökkévalóságban.

Csonti körbejárja, szólongatja, megszagolja ?ket. ?rület. Id?zárvány. Nem beszélnek, nem válaszolnak. A szemük csillog, b?rük puha, meleg, illatos, de némák és mozdulatlanok. Hihetetlen.

Csonti megfürdik, felöltözik, apa és anya még mindig ugyanott, a pillanatba dermedve. Smink és fröccs.

Óvatosan búcsút vesz t?lük, sziasztok, boldog újévet, majd jövök. Nem válaszolnak. Megnézi ?ket még egyszer közelr?l. Nagyon régen nem nézett ilyen távolságból a szemükbe. Mit lehet tenni, rájuk csukja az ajtót.

Papír a postaládán: Boldog újévet kívánnak a szemetesek.

Elmondja-e Fricinek és Tomkának a szüleit, inkább nem.

Megisznak egy unikumot a Bajkálban, Frici az ingével kérkedik, vékony csíkokra vágott filmszalagból sz?tték, ez az új sikk, a legmen?bb belvár divat. Fricinek kevés az alföldi cip?, farmer, flanelling, oldaltáska, hogy az egyéniségét kifejezze. Nyár elején például furcsa, vastag talpas szandálban kezdett járni, ez a „járványszandál” aztán úgy terjedt el az országban, mint télen a honkongi vírus. Kit?n? a szimata, számon tartja a hazai és külföldi fejleményeket. Ki tudja, lehet, hogy Lolobrigida van az ingén vagy Brigitte Bardot, érzi is, igen, hogy BB melegszik a szíve fölött. Csonti megtapintja a m?szálas inget, ugyanaz a mozdulat, ahogy a n?k Röltexben vizsgálták a felgurigázott anyagokat. Közel hajol, megszagolja. Nem t?nik filmnek. De, az, mondja Frici, film, ez tuti. De mi van akkor, mondja Tomka, ha nem BB van rajta, hanem Kis Manyi?

A házibuliba alig férnek be, jézus, micsoda hepaj, az el?szoba dugig emberekkel, füst, zene, mindenki egyszerre kiabál. Beprésel?dnek, valaki egy vodkát nyom Csonti kezébe, felmarja a torkát, a köhögést három nagy nyeléssel kell visszafojtania. Lassan, araszolva jutnak be a szobába, Csonti még nem járt ilyen helyen, régi, poros, polgári díszletlakás tele hosszú hajú, farmeros sráccal. Hasonlítanak a kaliforniai hippikre, akik segítettek visszaragasztani a leveleket az alaki tér körül, csak durvábbak. A csajokat a karjuknál fogva rángatják, éjfélkor összekapaszkodva üvöltik a himnuszt. Nem hippik a szó eredeti, nemes értelmében, hanem csövesek, huligánok. Magyarországon nincsenek hippik.

Fel kéne hívni a szüleit, mi lehet velük, ugyanott állnak megdermedve vagy lent buliznak a klubban, de a telefonzsinórt kitépték a falból.

Kimegy a lépcs?házba, nem hallatszik a benti tombolás, döbbent csönd, magasba nyúló, meredek lépcs?sor, bezárt ajtók. A liftakna hideg rácsának d?l, a fal mellett félig teli sörösüveg, fölötte pikkelyesen mállik vakolat. Kinyílik az ajtó, valaki kijön, a feler?söd? zsibongás visszaszippantja a lakásba.

Egy széken ül, kezében egy pohár szürkebarát, a konyha közepén két lány beszélget, a h?t?n a rádióból régi tánczene szól: „pokopetahatahatéha twist”. Reméli, hogy Frici és Tomka még itt vannak valahol. A lányok nem tartoznak a farmerosokhoz, máshogy néznek ki. Az egyiknek leszalad a szem a harisnyáján, megnyálazza a mutatóujját, el?rehajol, a szoknya alól kivillan a bugyija. Mintha megéreznék, hogy Csontit h?hullám önti el, kitipegnek a konyhából. Úgy lépkednek a t?sarkú cip?ben, mint gólyalábon, sovány vállukat magasan felhúzzák, ide-oda himbálóznak. Ezek azok a csajok, akik Frici bátyja szerint sose csókolóznak, mert tönkremegy a sminkjük.

Bemegy a szobába, egy duci csaj megkérdi, hogy kicsoda. Valószín?tlenül nagy szemek és valami fáradt hajszoltság. Furcsa neki Csonti kopasz feje. Védem a hazát. Na ne, katona vagy? A rekamién ülnek, a lány magyaráz, közben Csonti karjára teszi a kezét. Nem zavarja, hogy Csonti hallgat, beszél helyette is, mintha régi ismer?sök lennének, mondja, mondja. Csonti rá sem tud odafigyelni, senkire nem tud figyelni, aki fél percnél hosszabb ideig beszél. A lány hirtelen, mondat közben észrevesz valamit, vagy eszébe jut valami halaszthatatlan, fölpattan, elt?nik. Egy perc múlva berohan, hogy táncoljanak, ez a kedvenc száma. Lassúznak. Érzi a mellét, a közös izzadságszagukat. A huligánokhoz tartozik, a neve Hajnalka.

? adja neki kés?bb a tablettákat, a táskája tele fiolákkal, gyógyszeres levelekkel, egész kis patika. A precíz utasításokat követve bevesz négy Noxiront, egy Coderitet, és megiszik rá egy deci cserkót. Hajnalka azt mondja, figyu, mindjárt röpülni fogsz. És hogy ?k sose szipuznak, ?k gyógyszereznek, a buzi bölcsészek szipuznak, a jó fej rokker gyógyszerezik és piázik.

Egy görbe Simphoniát vesz el?, sodorgatja, egyenesítgeti, a parkettához koccintja, szájába veszi. Néhányan már ájultan hevernek a földön kifacsart pózokban. Szívják a közös cigit, érzi a lány nyálát, egymásra fújják a füstöt.

El?kerül Frici az egyik kisminkelt csajjal, hogy menjenek el a Transelectro presszóba táncolni, itt van néhány házra.

A Transelectroban újra elveszti ?ket, a tömeg a pulthoz szorítja, a kávégép sistereg, lassan emelkednek a karok, kicsap a g?z. Innent?l hézagos emlékek.

A vécében a csapból csöpög a víz, mint a könny egy beteg szemb?l. Az üres mosdókagylóba dugja kezét, végigsimít a repedések vékony, sötét hálóján.

Az utcán találja magát, és mindenképp össze kell törnie valamit. Meglát két rend?rt, váposok, kapjatok el, gyertek, fogjatok meg, itt vagyok! Frici a karjánál fogva ráncigálja el onnan, hülye vagy? Ahogy elengedi, Csonti teljes hosszában elterül a járdán, a kezét sem mozdítja, hogy megkapaszkodjon, vagy tompítsa az ütést, eld?l, mint egy zsák. Ide nézz, Fricikém, mondja, lel?ttek. Meghaltam.

Kelj fel, mondja Frici, t?njünk innen. Csonti feltápászkodik, egy parkoló kocsiba kapaszkodva húzza fel magát. Eltört a kezem, mondja, mit szólsz?

Arra ocsúdik, hogy didereg, egy megállóban a táblára csavarodva kapaszkodik, és nagyon fáj a halántéka. Frici azt állítja, hogy összeverekedtek két sráccal, nem emlékszik semmire. Hirtelen jó kedve támad, keresztül akar rohanni az úttesten, egy autó nagyot fékezve majdnem elgázolja.

Frici betuszkolja egy taxiba, a taxiban dalra fakad, tele torokból üvölti, petróleumlámpa, milyen szép a lángja, o-o-o! Átkarolja Fricit, helló, bébi, és mivel kett?t lát: Mi van, elhoztad a húgod is? Bemutatsz neki?

Nyughass már, lökdösi Frici, térj magadhoz.

Gúnyosan ismételgeti: Nyughass már, térj magadhoz, nyughass már, térj magadhoz.

Visszazuhan a tompultságba, kibámul az ablakon. Húznak el a lámpák, a kirakatok fényei, elhomályosul és kivilágosodik a kocsi belseje, nézi a sof?r kormányt markoló hurka-ujjait.

Megöltem egy egeret, mondja, ezért még szorulok.

Hirtelen felnyög, pisilni kell. Bírd ki hazáig, mondja Frici. A sof?r idegesen pillantgat hátrafelé. Csonti kezdi lehúzni a cipzárját, Frici visszarángatja.

Jó, mondja, hát akkor most csak így menjünk.

Megpróbál rágyújtani, eltördel fél doboz gyufát, meggyújtja a füstsz?r?t, Frici kitépi kezéb?l a b?zbombát, kihajítja az ablakon, erre rákiabál a zebrán trombitáló emberekre: Szibéria, átszállás! Aztán állathangokat kezd utánozni, nyihog, mekeg, nyávog, ugat, miákol. Legtovább a rigóval kísérletezik, a sof?r sóhajt, a fejét ingatja. Rigó-magyar szótár. Hogy van rigóul, hogy kérek egy sört? Elfütyüli, és Fricinek dicsérnie kell.

Volt egyszer egy katona, kezd hirtelen egy történetbe, elvitték a háborúba, és lel?tték. Hirtelen elneveti magát, ez vicces! Elvitték, lel?tték! Slussz-passz! Úgy nevet, hörögve, leveg?ért kapkodva, hogy azt lehet hinni, gutaütést kap.

Jól megérdemelném, mondja, mikor megnyugszik, hogy valaki seggbe rúgjon. Meglesz, mondja Frici, csak szálljunk ki.

Egy ideig csönd, Frici arra lesz figyelmes, hogy Csonti lecsukott pillája alól könnyek buggyannak ki, folynak arcán.

Most meg minek b?gsz?

Megérkeznek Csontiék háza elé, Csontit úgy kell kiráncigálni, a lába beakad az ülésbe. Frici pénzt kér t?le a taxira, mire Csonti azt állítja, hogy végig gyalog jöttek, ez a taxi most fékezett mellettük, kikapja Frici kezéb?l a patkópénztárcát, és elhajítja jó messzire. Kivesz egy marék pénzt a zsebéb?l, Fricihez vágja, nesze, tied.

A kocsi elmegy, indítványozza, hogy menjenek fel hozzájuk, süssenek halat. Van hal a mélyh?t?ben, apa fogta nyáron, dévér, sok a szálka, petróleum íz?, de nagyon jó, be van forgatva paprikás lisztbe.

Frici felkíséri, kiveszi a zsebéb?l a kulcsot. Csonti anyja a tükör el?tt áll rúzzsal a kezében, apja meg a konyhában iszik. Csókolom, mondja, közben Csonti majdnem hanyatt esik, bevonszolja a szobába. Csonti nevet, mesterkélten er?lteti a gúnyos kacagást, és azt ismételgetni, hogy bú-zi, bú-zi, színésziesen hahotázik. Frici nem tudja, hogy Kenézt utánozza. Az ágyra fekteti, Csonti azonnal elalszik.

Leül, elszív egy cigit, melege van, leveszi a kabátját. Aztán a filmb?l sz?tt ingét is leveti, odateríti a székre. Boldog újévet, mondja Csontinak. Hajnalodik.

 

Forrás: www.litera.hu  Garaczi László

 

Legutóbb szerkesztette - H.Pulai Éva
Szerző H.Pulai Éva 1133 Írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal. *Pulai Éva