Rendkívül sokoldalú szerz? volt. Életm?vében verseskötetek, esszék, emlékiratok és kritikák is megtalálhatók, de prózai alkotásai révén vált igazán sikeressé és közismertté.
Pályakezdésére a New Yorker folyóirat képviselte íráseszmény volt nagy hatással, melynek jegyében Updike is az amerikai középrétegek átlagélete és a kisvárosi lét banalitása felé fordult írásaiban. Ezt, a szociológusok által kés?bb Middle-Americának keresztelt világot, az eseménytelen kisvárosi középszer?séget mutatta be; köznapiságát és stílustalanságát ruházta fel Updike is némi jelent?séggel és értékkel. A rövidebb prózaformákban is kipróbálta magát, kritikusai szerint tehetségének leginkább a novella m?faji keretei feleltek meg. Pályakezdésének legfontosabb és talán a legjobb kisprózai alkotásait tartalmazza az Ugyanaz a kapu (1959) és a Galambtollak (1962).
Az igazi sikert a regényírás és els?sorban a Nyúl-sorozat hozta meg Updike számára. A Nyúlcip? (1960) cím? regényében „mutatkozik be” a sorozat f?h?se, Harry Angstrom – középiskolai gúnynevén csak Nyúl -, az amerikai átlagpolgár megtestesít?je. Középiskolai kosárlabdás sikerei után Nyúl a kiúttalan kisvárosi mindennapokba süllyed, amit néha tudomásul vesz, néha pedig kitörési kísérletekkel próbál kiszabadulni a sivár életforma börtönéb?l. Nyúl alakja különösen foglalkoztatta Updike-ot, nagyjából évtizedes szünetekkel többször tért vissza karakteréhez.
A Nyúlketrecben (1971) Harry már harminchat éves és rádöbben arra, hogy életét tönkretette felesége h?tlensége. A folytatásban (Nyúlháj, 1981) Nyúl már középkorú és gazdag. A tetralógiát az 1990-ben napvilágot látott, Pulitzer-díjas Nyúlszív zárja. Az 1980-as évek AIDS-szel fert?zött, hanyatló Amerikájában hanyatlik maga Nyúl is, aki halála el?tt csak „fekete ?rt” lát maga körül. A Nyúl-tetralógia az „átlag-Amerika” négy évtizedének krónikája. A négy köteten felül Updike egy 182 oldalas novellát is szentelt h?sének, 2001-ben pedig újabb kötet jelent meg: a Nyúlfark és más történetek címet visel? folytatás a negyedik kötetben sírba küldött Nyúlról, azaz Harry Angstromról szól, akinek emlékét ezúttal törvénytelen leánya támasztja fel.
A racionális és a misztikus világkép évezredes küzdelme is jelen van Updike bizonyos írásaiban. A legtekintélyesebb amerikai irodalmi kitüntetést, a National Book Award in Fiction-t kapta Updike A kentaur (1963) cím? regényért, amely egy kisvárosi tanár megpróbáltatásának krónikája mitológiai kerettörténetbe ágyazva. A misztikum, a hagyományok és babonák világába vezeti olvasóját Az eastwicki boszorkányok, amelyb?l nagysiker? filmet is forgattak.
A posztmodern hatására Updike megpróbálta közelíteni egyéni stílusát a modern irodalmi stílus egynéhány vívmányához. Sajátosan posztmodern jegyeket hordoz az Így látta Roger (1986) és az S (1989). Utóbbiban Nathaniel Hawthorne A skarlát bet? cím? 1850-ben megjelent regényét veszi revízió alá. Az Isten velünk vonul (1996) cím? többgenerációs családregényének egyik szerepl?je egy lelkész, akit a korabeli természettudományos-ateista irodalom megingat hitében. Finom paradoxon, hogy munkájának folytatására egyházának moderátora a relativitás- és a kvantumelmélettel próbálja rábeszélni.
2006-ban látott napvilágot nagy vitákat kiváltó regénye A terrorista címmel. Az írót sokan bírálták, mert „megértéssel, majdnem szeretettel” ábrázolja Ahmadot, az iszlám középiskolába járó diákot, aki családi okok miatt a vallási fundamentalizmusba menekül és akit a terroristák beszerveznek a Lincoln-alagút felrobbantására.
Updike egyéni stílusa, rugalmassága és a másfajta irodalmi irányzatokra való nyitottsága a XX. századi modern amerikai irodalom egyik legjelent?sebb elbeszél?jévé tette. Magyarul regényei olyan fordítók tolmácsolásában olvashatók, mint Göncz Árpád, Réz Ádám, Katona Tamás.
Forrás: www.fn.hu
Egy szép írását olvashatjátok Rossner Roberto naplójában, amelyet ? fordított magyarra.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:35 :: H.Pulai Éva
