Dvorák Etela : olykor-olykor

mikor latyakos a hó…

 

 

csontig
fagytam ma
lábamat
kapkodtam
alig értem a jéghez
futottam volna
de
csak lassan
bukdácsoltam
elestem
arcomra rátapadt a koszos latyakos hó
kezem megdermedt
ujjaim
olykor-olykor
már nem is voltak ott , ahol máskor ujjaidal egybefonódtak

Legutóbb szerkesztette - Dvorák Etela
Szerző Dvorák Etela 526 Írás
Etela Dvoráková vagyok... Nyugat Szlovákiaban élek. Aki akar megismerhet... A léleknek nem kell a pénz, a lélek valami szépet remél. Kell neki mindennap a pillanat, amikor valami szépet befogad, és felerősítve sugározza tovább, Hogy szebb legyen tőle a Világ.