Amíg látlak

 

A játékokra gondolok
csak mindig.
Azok apró röppentyűk
a fejemből egy résen,
színesben
és átkozott boldog
vagyok akkor
ha szanaszéjjel…

Élnek a berendezési
tárgyak, ez egy éden,
én hazavárlak
van még pár nagy
kövér évem!
Ott a ház fekete,
itt dús a zöld,
gyorsul a Föld
még ha a semmi gyalul,
akkor is te vagy alul,
én fönn
(forog valami)
lehet, hogy Nap vagyok,
egyszer csak ragyogni kell:
gyúlnak a dolgok,
hogy aztán belehűljön
minden a vacogó,
vak semmibe.

Szerző Kerekesné Varga Veronika 261 írás
Sokszor írogatok kéretlenül.Most is bizonyosan éretlenül,Buzgón lelkesedve töretlenül,Néha eltalálom véletlenül.

5 Komment

Hagyj üzenetet