Anyámnak
(reggel. a tükör meglátva arcomat
gúnyos mosollyal fintorog rám számmal.
– mit akarsz? kérdi, s felel rá azonnal
megmosom fogam)
ájult részegen feküdni a hóban,
halált álmodni hitvesi nyoszolyán,
némán fulladni a fekete tóba
magamban némán
veszni ezredszer a ‘le petite mort’-ba,
éjjel esztelen utakon robogni,
tömegben állni végtelen magányban
plakátok alatt
egyetlen töltényt pörgetni pisztolyban,
utolsó bitóra kötelet csomózni,
keresztre feszülni feltámadástalan
bal lator lenni
születni ezerszer végtelen talányra,
egyetlen halálba megnyugodni végül,
élni élvezni lángolni napra nap
Ananké édes
túl jón és rosszon, szabad az akarat,
ítéltetni és dönteni így vagy úgy,
míg alattunk az út végtelen szalad
mából holnapba
(pengét emelek óvatlan arcomra,
fehér hab rejti előlem, forró víz
ömlik a kádba, képem homályosan
a tükörbe vész)
Legutóbbi módosítás: 2008.12.19. @ 17:05 :: Juhász M. Lajos
