Juhász M. Lajos : (reggel)

– Ananké édes –

 

Anyámnak

 

(reggel. a tükör meglátva arcomat

gúnyos mosollyal fintorog rám számmal.

– mit akarsz? kérdi, s felel rá azonnal

megmosom fogam)

 

ájult részegen feküdni a hóban,

halált álmodni hitvesi nyoszolyán,

némán fulladni a fekete tóba

magamban némán

 

veszni ezredszer a ‘le petite mort’-ba,

éjjel esztelen utakon robogni,

tömegben állni végtelen magányban

plakátok alatt

 

egyetlen töltényt pörgetni pisztolyban,

utolsó bitóra kötelet csomózni,

keresztre feszülni feltámadástalan

bal lator lenni

 

születni ezerszer végtelen talányra,

egyetlen halálba megnyugodni végül,

élni élvezni lángolni napra nap

Ananké édes

 

túl jón és rosszon, szabad az akarat,

ítéltetni és dönteni így vagy úgy,

míg alattunk az út végtelen szalad

mából holnapba

 

(pengét emelek óvatlan arcomra,

fehér hab rejti előlem, forró víz

ömlik a kádba, képem homályosan

a tükörbe vész)

 

Legutóbbi módosítás: 2008.12.19. @ 17:05 :: Juhász M. Lajos
Szerző Juhász M. Lajos 100 Írás
http://radiobauhauz.blogter.hu/ lézengő ritter (1959-es évjárat)