Sonkoly Éva : Utolsó álom

Vakon hittem, hogy még lehet…

A régi takaró nem ad meleget.

Akad egy félrecsúszott gondolat,

benne vagy.

Szerettelek, nem téged,

akinek tudni akartalak.

Aki sose voltál.

Üres szívvel, szemem

tört csillagán át látlak.

Az utolsó álom voltál.

Örülök a fénynek.

Sebet keresek,

az utolsó var is lepergett.

Legutóbbi módosítás: 2008.11.13. @ 13:20 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 577 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"