Lucskai Vincze : A sírok ?rz?i

ââ?¬Å¾ Mert a legárvább akinek még halottai sincsenekââ?¬Â¦ ” K.S.

   

 görnyedtek már a sírok ?rz?i    
 az avar fölé zsugorodók    
            matató apró sepr?kkel   
            tábori széken
            hangtalan
 egyre közelebb hajlanak 
            fedkövet csókol már
            fáradt homlokuk

  megpihennének

 ágaskodó domboldalon  
 kapaszkodnak a fejfák 
            a csukló gyertyafénybe

 
  
 és görnyed  a szélszórta világ is 
            ha megáll árván
            hant közelben
 könnyezik az ?szi bánat 
            hulló szirmok
            fohászai a maradásnak

   
 mécsesbe zárva tengernyi láng 
            mint törékeny pallók az odaátra

 

 

 lopakodik rajtuk a múlt dorgálása

Legutóbb szerkesztette - Lucskai Vincze
Szerző Lucskai Vincze 200 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...