…ne hidd, hogy
nem kiáltok,
fogok!
Mert félek…
Sötét szoba
magába zárt,
az ajtót tapogatom,
ablakok sehol,
valami recseg és ropog
a lábam alatt.
Pókhálóba gabalyodom,
végre fényt látok,
mászok…
Résnyi nyíláson
átvonszolom fáradt testem
keskeny lépcs?kön lépkedek,
id?m fogytán.
Sietnem kell.
Vár rám az Életem…
Legutóbbi módosítás: 2008.11.04. @ 17:04 :: Dvorák Etela
