dr Kocsi Katalin : Novemberi chanson

Nyomtatás

Hány lépést és hány órát tett meg a lélek,

Hogy megkapja azt, ami illeti ?t?

Ã??t, ki útján keresett vad szeret?t,

Kir?l ha lehullt leple nem talált mást, csak

A testébe burkolózó más Keres?t.

Lágy hajnalt lel?, csókot remeg?t.

Míves álom-takarónk, simogató érintéssel,

Buja megnyugvással fedi el titkunk:

Szeretünk. Mert ismét veled, ismét

Még, még mindig hatalmon van a tenyér,

És kér. Kér ölelést, gyermek-nevetést,

Az eltelt id? remeg fényekkel telt ?szi

Erd?nk mélyén, ahol szerelmed mélyebben

Enyém.