Sonkoly Éva : Zárt világ

Mindenszentek előtt végig gondolom a múltat, s jövőt…

 

 

Gyermekkorom szeretetkalácsának

morzsáin élek.

Minden évben új csodát remélek.

Törött lélekkel, kicsi csodákért

imára hajlok.

Harcos voltam, az élettől

mindent akartam.

Apró kövek, kopott csillagok,

forgatom, lassan készül az álom.

Belátom, zárt a világom.

Hiába a próbálkozás…

Beomlott kútból nem hallik a kiáltás…

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.10.18. @ 07:36 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 581 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"