Sonkoly Éva : Egy szó…

Lehet még más is? *

 

 

Hűvös tereken zörgő levelek,

száraz ágak, vége a nyárnak.

Őszi szél görget gesztenyét,

ki tudja látlak-e még.

Ajtó nyílik, talán maradsz?

Hosszú időt nem tervezek,

igazán soha nem szerettek.

Szívem nyithatod,

mehetsz, ha akarod.

Hinned sem kell, hogy igaz,

ha a szavakon át nem sejlik

a lelkem,

akkor hiába…

Menekülök hozzád, tudom,

holt ág… Álmok?

Amit hallani szeretnék –

nem érted ! –

Soha nem volt- gondoltam,

zörgő levelek színe mellett

álmodtam.

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.10.28. @ 14:30 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 577 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"