Márton Zsolt : Dalocska

 

 

Csavargó vagyok,
egyhelyben járok,
tévelyegtem sokat,
hol mély volt az árok.
Ráléptem az útra,
melyr?l hiszem igaz,
mesterem várom,
ki mutatja hol az.

Keresem, kutatom,
mi dolgom a mában,
koldulok az éghez
rongyos ruhában.
Elhajóznék szelíd,
messze vizeken,
vagy csak sétálnék
hosszú síneken.

Néma lázadó vagyok
már régt?l,
kilépnék írott
törvényekb?l.
Próbálom hallgatni,
mi folyton ?z,
ismerek hangokat,
amit táplál a t?z.

Nehéz lesz az út,
de alig várom,
egyre több kéne,
ki lesz benne párom.
Nem vár ott senki,
engem a határon,
de lesz, ki leköp
s nem mondja: sajnálom.

Átlépett mezsgye lesz,
ahol majd élek,
s talán fájni fog,
ha lesz rajtam bélyeg,
de nem akarok lenni
kába részeg,
ki szolgál s meghal,
csak fogyasztói réteg.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Márton Zsolt
Szerző Márton Zsolt 57 Írás
nem vagyok senki, tarkómba mar, vagyunk így sokan , húz ez a dal