Magyar Csaba : Globális kihívás

 

 

 

 

– Látja elöl azt a kínait? – kérdezte a szakállas férfi a sorban mögötte állótól a hidegben toporogva.

– Már ide is befurakodnak. Pedig ehhez érzék kell, pszichológia, helyzetfelismerés. Ennek meg fogalma sem lesz, mit mondanak neki.

– Az – vágta rá a másik és barna dzsekijéb?l el?húzott egy laposüveget. A szakállast is megkínálta.

– De ez még semmi. Egy éve egy néger is próbálkozott. Úgy kellett lefogni, amikor nem akartak szerelést adni neki.

– Nem lehet védekezni ellenük. Özönlenek, mint az es?.

– Ráadásul bagóért megcsinálnak bármit, nekünk meg marad a hólapátolás. Vagy még az se – folytatta a barna dzsekis, és ismét meghúzta az üveget.

– Mégiscsak magyartanárnak kellett volna jelentkezni.

 

A sor alig-alig araszolt el?re. A hajnali ködben a szél belemart minden szabadon hagyott testfelületbe.

Egy férfi lépett ki az utcára. Végigmérte a sort.

– Összesen 15 mikulásszerkónk maradt. Attól a magas kollégától kezdve mindenki menjen haza. Ez van, emberek, majd jöv?re.

– Itt fagyoskodunk másfél órája a kurva hidegben, és megint lemaradtunk – dörmögte lemondóan a szakállas.

– Rohadt kínaiak – f?zte hozzá a barna dzsekis a zsebében kotorászva.

– Na, legalább igyuk meg a maradékot.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Magyar Csaba
Szerző Magyar Csaba 174 Írás
Már gyerekként is tudtam, hogy írni jó, mégis hosszú időre megfeledkeztem róla. Kicsit a véletlennek is köszönhetem, hogy újra felfedeztem magamnak ezt a nagyszerű játékot.