Pőrén állok eléd,
levedlem bőröm is, csak csont és hús
marad karjaid között,
beléd olvadok,
mint kéklő villám,
szikrázik, sistereg a vágy
kihunyt csillagként
omlok reád, arcodra szórom
utolsó láng mosolyát.
Legutóbbi módosítás: 2008.09.04. @ 07:26 :: Fecske Panna
