Vandra Attila : Egy vén impotens önéletrajza. (Verzár Évának lecserélni)

Egyik toronylakót, akit nagyon tisztelek, valaki azzal vádolta, hogy “vén impotens”. Nem a toronyban történt, de úgy kiakasztott a dolog, hogy nem tudtam megállni, hogy állást ne foglaljak. ?tagadta a vádakat. Én inkább a dán király módszeréhez folyamodtam, aki kit?zte a német megszállás alatt a sárga csillagot. Ha valaki kritizálni akarja m?veimet, tudja mivel. Én is vén impotens vagyok!

 

Nevem Vandra Attila. De ez nem valódi nevem, hanem álnév. Ezt csak én állítom magamról. A személyi igazolványomban az áll, hogy Vandra Atilla Barna. Igen. Egy „t”-vel és két „l”-el. De a Barnát utálom. Szólítottak úgy hogy Pantalone, Etele, Te Vandra!, Bin Laden, Bau-Bau[1], Hitler, s a többi nem jut eszembe.

 

Nemzetiségem vitatott. Van bennem morva, német, ukrán, ruszin, székely, cigány és valamennyi magyar is. Tehát még fajilag se vagyok tiszta. Ezt kreol b?röm is igazolja. Mások megítélése szerint szül?hazámban voltam bozgorule[2] és neamÃ?£ule (te német), amerikaiak tekintettek románnak, Budapesten pedig léptem el? „te büdös oláhnak” egyesek szemében. Bár akik így neveztek nem tudták, ennek van igaz alapja. Bereczky nagyapám és nagyanyám felvette az ortodox hitet és a román nemzetiséget, hogy édesanyámat állami iskolába írathassa. Pecsovics nemzetárulók voltak. Ez és kétévi munkanélküliség után lett nagyapám ateista, és lépett be az illegalitásban m?köd? Román Kommunista Pártba. Még senki se vádolt azzal, hogy zsidó lennék. Antiszemitizmussal már igen. Mondtam már életemben Itzik és Struhlos viccet. Szóbeli vizsga el?tt a tanáromnak. Pedig nevér?l, (Rsztics) tudhattam, hogy zsidó és nem szerb. 

 

Vallásom szintén felháborító. Bár szüleim zárdában illetve a piaristáknál nevelkedtek, én nem hiszek Isten létezésében. Lehet tehát engem ateizmussal is vádolni, hiszen a hit hiánya az minden b?n forrása.

 

Egy kommunista és egy kulák nagyapa leszármazottjaként politikailag se vagyok korrekt. Voltam KISz-titkár, és vádoltak az RKP tekintélyének aláásásával. Az utóbbit tudományos szocializmus órán m?veltem. Templomban vesztettem az istenben, tudományos szocializmus órán marxista-leninista elvekbe vetett hitemet.

 

Vádoltak a katonaságnál hazaárulással és kémkedéssel. Elég jó kém voltam, nem találták meg a bizonyítékokat.

 

Kerültem a bíróság elé is. A Négyfalusi Szociáldemokrata képvisel? perelt be soviniszta sértésekért, és zsarolásért pénzbeli kártérítést követelve. Erre ugyan bizonyíték nem került, de elítéltek joger?sen fenyegetésért és megítélték neki a kártérítést. Úgy megfenyegettem,hogy elveszik a jogsiját, mert 8ö-al vezetet Négyfaluban, hogy egy hónapig nem mert a kormányhoz ülni. Priuszom nincs, mert nem találtak közveszélyesnek. De a fentiek bizonyítják b?nöz? hajlamomat.

 

Korrupt mivoltom akkor nyert bizonyítást, amikor abban az id?szakban, amikor állást akartam váltani láttak az RMDSz-képvisel? társaságában bemenni az egészségügyi igazgatóságra. Ám nem mindenki korrupt Romániában, így nem jelentkezhettem a versenyvizsgára. Nem felel meg a diplomám annak a munkakörnek, amit most is betöltök. Nem versenyvizsgázhatok hasonló állásra. Mérnök vagyok és nem biokémikus.

Emiatt tanári véglegesít? vizsgát se tehetek. Arra se megfelel? képesítésem. Pedig tanítottam éveken át. Pszichológusi képesítés nélkül írok nevelési tárgyú könyveket, és vagyok a Román Tranzakció-Analízis Egyesület tagja. Inkompetens vagyok minden téren.

 

Azt hogy idióta vagyok és pszichiátriai eset, azt legel?ször pszichológia-tanárom fedezte fel kézírásomról. Aztán kés?bb sejtése be is igazolódott. Öt hetet töltöttem a fels?-tömösi idegszanatóriumban, állítólag idegkimerülésért. Mese habbal! Utána dependens (drogfügg?, fogalmazzunk egyenesen) lettem a felírt nyugtatóktól. Még hogy leszoktam… Elvonókúra nélkül… Most is ott van egy öt éve lejárt doboz az éjjeliszekrényemen, amelyb?l egy pasztilla hiányzik.

S nem elég, hogy minden olyasmivel foglalkozom, amihez nem értek, most még beálltam irodalmárnak is mérnöki képesítéssel. Pedig irodalmi tehetségtelenségem már a középiskolában kirívó volt. Elégtelenem csak magyarból volt, semmi másból. S ötösnél nagyobb[3] írásbeli magyar dolgozatom csak az érettségin volt, 9,50. Ugyan már, még hogy rossz viszonyban voltam a magyar tanárommal… S hogy 51 éves korban szállt meg az ihlet, s ekkor fedeztem fel magamban az irodalmi tehetséget! S egyesek még meg is dicsérik! Ó de hát ott az a divat! Azt nem kell figyelembe venni.

Jaj igen, még egy dolog, ami a m?veim helyes megítélésének nagyon fontos kritériuma lehet. Voltam impotens is. Az utóbbi id?ben egyre gyakrabban. Így jogosan kiérdemlem a "vén impotens" jelz?t is. Amit egyik toronylakó már megkapott, bár nem érdemelte ki. ?nem impotens, mint én. Nem itt a 7toronyban történt. De megtörtént. Ha már ez fontos kritérium, akkor legalább tudja mindenki.

Azért írtam meg ezt, hogy mindenki tudomására hozzam, hogy nem vagyok fajtiszta, se tiszta magyar, hitetlen, antiszemita, politikailag inkorrekt, hazaáruló, b?nöz? hajlamú, idióta, drogfügg?, pszichiátriai eset vagyok, korrupt, inkompetens, félig analfabéta, s ami legfontosabb, irodalmi m?veim megítélésénél: egy vén impotens. Életrajzom bizonyítja mindezt. Mindezekkel nyugodtan lehet engem vádolni, s irományaimat e kritériumok alapján megítélni.

 


[1] Ezzel ijesztgetik a román gyermekeket. Ha rossz leszel, elvisz a Bau-Bau!

[2] E bicskanyitogató „román” szó a közhittel ellentétben nem hazátlant jelent, hanem egy magyarok által gyakran használt káromkodásból származik

[3] Romániában az ötös az elégséges, tízes a legnagyobb jegy.

Legutóbbi módosítás: 2008.07.22. @ 18:42 :: Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 728 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.