Vandra Attila : Az érem másik oldala

Senki sem reagált a Szent-Annai mazochizmus mottójára. Kénytelen vagyok megírni az érem másik oldalát is. Nem akarlak félrevezetni, de vigyázzatok kinek mesélitek tovább. manelisták hátrányban.

M?fajilag behatárolhatatlan, mert nem elbeszélés, hiszen semmi sem történik. szinte. Magyartanárn?m egykor eltanácsolt ett?l a m?fajtól. Hátha azóta fejl?dtem. Kíváncsi vagyok a reakcióitokra.

 

 

 

 

Senki sem reagált a Szent-Annai mazochizmus mottójára. Kénytelen vagyok megírni az érem másik oldalát is. Nem akarlak félrevezetni, de vigyázzatok kinek mesélitek tovább. manelisták hátrányban. M?fajilag behatárolhatatlan, mert nem elbeszélés, hiszen semmi sem történik. Szinte. Magyartanárn?m egykor eltanácsolt ett?l a m?fajtól. Hátha azóta fejl?dtem. Kíváncsi vagyok a reakcióitokra.

Szent-Anna. Székely Tenger. Hegyi tó, 950 m magasan a Csomád kráterében. Sátorozni nem lehet, csak a kráter tetején. 1130 m magasan. Az út a tóig kb 2 km. Lefele séta. Felfele mászás, 200 m szintkülönbség.

Kivételesen nagy rumli volt szombat éjjel a Szent Anna tó környéki táborban. A kánikula sok embert ?zött ide. Van, olyan is sajnos, aki azért jön ide, hogy kirúgjon a hámból. S ha ki nem is sikerül, de be igen. Mindenre a csúcsot az a 12 személyes bukaresti társaság teszi fel, amelyik begyömöszöl?dve egy Dacia Logan Kombiba, maximumra engedett hangszóróval járják körül a tábort – hajnali hatkor. S együtt üvöltik a rádióval a román himnuszt „DeÃ?ŸteaptÃ?Æ?-te române… (Ébredj román…)" Majd, mint ki dolgát jól végezte, lefekszenek..

Kitámolygok a sátorból. Ha engem ilyen órában ébresztenek, én már úgy sem tudok visszaaludni. A többiek nem keltek fel. Körülnézek. Egy felh? sincs az égen… Meleg nap lesz. Gondolkodjunk pozitívan: Lemegyek fürödni. Reggel hatkor. Vállamra kapom a törülköz?met, és a fürd?dresszem, felveszem a strandpapucsomat, s tréningbe öltözve indulok a tóhoz. H?vösek a reggelek a hegyen. Egyik nap reggel 7-kor 9 fok volt. Ma azért valamivel több lehet. Mennyi? Nem érdekel.

Leérek a tópartra, s mesebeli táj tárul elém. Egy ködfoszlány a tó fölött gy?r?t alkot. A víz párolog, mert melegebb, mint a leveg?, s táplálja a felh?gy?r?t. A gy?r? csigasebességgel emelkedik fölfelé, s lassan foszlik szét, nem úgy, mint a pipafüst. Mire a kráter tetejéig ér, semmi se marad bel?le… Hogy miért nincs itt a telefonom, hogy lefényképezzem?

Most kel fel a nap. Harmadszor. Itt ugyanis három napfelkelte van. Az els?, amikor az országban felkel a nap. Ett?l világos lesz, de ez a Szent-Annánál nem látszik. Másodszor a táborban, a Mohos t?zegláp fölött bújik el?. Van b?ven id?d, hogy lesétálj a tóhoz, s megcsodáld a legszebbet. A tó partján, amikor a kráter fölött megjelenik.

Átsétálok a nyugati partra. Ennek két oka van. Innen látható a legjobban a napfelkelte, s itt lesz el?ször napsütés. Leülök egy k?re és várok. Élvezem a magányt. Senki sincs a tóparton. Végül megcsodálom a napfelkeltét.

A vetkezéskor enyhe borzongás fut át rajtam. H?vös van. Körülnézek, hova vonuljak, hogy a fürd?ruhám felvegyem. Elnevetem magam. Ki látja? Csak egy vadkacsa rendel hátra arcot szégyell?sen kiskacsáinak. Meztelenül is fürödhetnék…

Újra felveszem a strandpapucsot. A füvön való meztelen lábbal való sétálás egy álom, de Szent-Anna csiszolatlan, éles andezit-kavicsai nem Skyathos homokját idézik. Egyik-másik kavics kellemetlenül éles. Mehetnék attól még meztelen lábbal, de ismerjük be: elkényelmesedtem.

Egy szell? se rebben. A tó felülete sima, mint a tükör, nem is fodrozódik. A szélcsendes Balaton hullámai tzunaminak t?nnének a Szent-Anna ma reggeli hullámaihoz képest.

Elindulok a tóba, ráér?sen. Mikor belelépek, várom a szokott borzongást, amely mindig megérint, ha a Szent-Annába lépek. Ez nem termálvíz. Nehéz belemenni, de még nehezebb kijönni bel?le. Furcsa jelenség. Ha már benne vagy, nem fázol. Kellemesen, s?t jóles?en h?vösnek t?nik. Kívánja, hogy mozogj benne. Nem jön, hogy kijöjj a melegbe. De most meglepetés ér. Nem fut át rajtam a hideg a megszokott borzongás. Miért? Aztán rájövök. Hiszen a leveg? a h?vösebb! Melegebbe léptem. Melegebbnek t?nik, mint a kés? esti fürdések alkalmával. De még ekkor is megtartja kellemesen h?vös jellegét.

Belecsobbanok. Fülsiketít?en hangos zajnak t?nik a csendben. Fel is rebben ijedten két cinege. Úszni kezdek lassú mozdulatokkal. Bal vállamban a porc minden mozdulatnál nagyot reccsen. Fájdalmasan. Hiába, elmúltam ötven. Kénytelen-kelletlen hátamra fekszem. Csak annyi mozgást teszek, hogy ne süllyedjek el. Percenként 4-5 lassú kézmozdulat s a lábfejem meg-megmozdítása elég a fennmaradáshoz, ha a fejem is beleteszem a tóba. Miért ne tenném? Nem úszok. Csak lebegek. S élvezem a csendet. Csigalassúsággal haladok. Kit érdekel? Nem akarok sehova eljutni. Csak lebegni a tóban. S közben hallgatom a csend zenéjét.

Tücsök cirpel, szöcske felel rá. Száraz levél roppan, cinege cirpel, szarka felel rá. Megzavarja egy fakopács. Kakukk veszi rossz néven a csendháborítást. Micsoda hangzavar! Ahogy távolodok a parttól, mintha minden hang feler?södne. Ja, persze. A víz sokkal jobban vezeti a hangot, mint a leveg?…

Haladok befelé észrevétlenül. Szitaköt? áll meg kémhelikopterként fölöttem a leveg?ben. Egy ideig farkasszemet nézünk, majd kell? információ birtokában elrepül. Ekkor vadkacsák támadásának célpontja leszek. Vagy 10 tart felém szabályos hadrendbe rendezkedve. Sok vadkacsa embert gy?z? – villan át agyamon, de t?lem 5-6 méterre irányt változtatnak. Csak megfélemlít? akció volt. Egy id? után szárnycsattogás hangja zavarja meg a csendet. Leállok, oda fordulok. Egy róka bánkódik a káka között. Elszalasztotta a kacsapecsenyét. Körülnézek. A túlsó parton ?zike figyeli. Aztán jobbnak látja elt?nni a fák között.

Jééé, mikor kerültem a tó közepére? Vajon mennyi ideje lehetek itt? A mellúszás továbbra is fájdalmas. Alig fekszem vissza a hátamra, n?i csacsogás üti meg a fülemet a keleti partról. Jaj, ne… Jönnek a fürd?z?k… El?ször azt ismerem fel, hogy magyarul beszélnek, bár egy szót se értek. Aztán a hang ismer?snek t?nik. Csak nem…? Újra „felállok" a vízben. Nem ketten hárman vannak. 300 méterr?l is felismerem a Marikákat s a Dari barátomat. Úgy látszik ma ?k se tudtak visszaaludni a himnuszos ébreszt? után. Elképzelem, amint kiabálták nekem a sátorból, hogy „kávé!!!" Mert a kávé forrón jó, s az ágyban felszolgálva. De ma nem volt ki megf?zze. Végül egyik, gondolom Dari Marikája, ? is korán kel? típus, kibújt, hogy nézze meg, hogy mit?l lettem süket. Ám a kávéért való kiabálás felköltötte a többieket is… Közös agymunkával hamar kideríthették, hogy hiányzik a törülköz?m. S megkívánták ?k is a fürdést. Hát igen. Ki is lehetne. Nem sokan ismerik a hajnali fürdés varázsát. El se tudják képzelni. Integetek nekik. Ã??k vissza. Én visszafekszem. Eltelik még egy kis id?, amíg ideérnek.

Csodálom a tájat. Ezt a fordított világot. Egy „normális hegyen" alul a lombhullató, s a hegy tetején feny?erd?. Itt fordítva van. Végre választ kapok az engem évek óta foglalkoztató talányra. A katlan mélyén h?vösebb van, mint a hegy tetején! Olyan, mintha magasabban lenne… Nézem, nem csodálom az erd? zöldjét. A zöld szivárványt. Az erd? minden fája más árnyalatban pompázik. Hogy mennyi árnyalata van a zöldnek… Ezt fesd le fest?m?vész ha tudod… A tó partja tele nyírfákkal. Miért vannak párosan mind? Ez számomra talány. Majd talán jöv?re erre is rájövök…

Elered a képzeletem. Eszembe jut a múlt esti séta az én Marikámmal. Kézenfogva. Mint egykoron. Amikor még udvaroltam neki. Kimentünk a tet?re, a kilátóhoz. Onnan, ahonnan tiszta id?ben, az egész Kárpátkanyart be lehet látni. A Fogarasi havasoktól a Bodzai havasokig. S a sok es? után egy ilyen nap volt, tiszta volt a leveg?, mint a kristály. Együtt ismertük fel ?ket, mutogattunk egymásnak. Mintha magunk is nem tudnánk, hogy az a Fogarasi havasok, ott a Moldoveanu, s a Negoiu, a két legmagasabb csúcs, az a PÃ?Æ?puÃ?Ÿa, a Királyk?, a Bucsecs, a Keresztényhavas, a Nagyk?havas, a Csukás, a Bodzai havasok, vajon az ott a Vrancea? Ennél tisztább leveg?t csak egyszer láttam még. Amikor a Királyk? gerincér?l csodáltam a Dunát.

"Kiülünk a dombtet?re,

onnan nézek szerteszét,

s hallgatjuk a fák lehulló

levelének lágy neszét."

 

Vajon Pet?fi miért nem szerette a hegyeket? Állítólag rabnak érezte magát közöttük. Hol lehet a síkságon majd 300 km távolságra ellátni? Én itt érzem magam szabadnak. Távol a civilizációtól…

A képzeletem elindul, messze távol. Emlékezem. Emlékezem, milyen nehéz volt megfogni az els? lány kezét… S az els? csók… Milyen butusok voltunk… De szép volt az az ártatlanság… Ezt meg kell írnom a toronyba… Osszam meg azt az érzést másokkal is. S az els? éjszaka a feleségemmel… Ezt, már nem írom meg…

Közelednek. Már érthetném a szavaikat. De nem akarom. Merengek tovább. Emlékszem a gyerekkorom tóparti táborozásaira a Szent Anna partján. A Szent-Anna napi álarcosbálokra. Micsoda ötletes maszkokat tudtunk összeállítani az itt található kellékekb?l… Ez sajnos már a múlté. Hol van az az id?, amikor a 30-40 ember táborozott a tó partján. Külön táboruk volt a brassóiaiknak, a szentgyörgyieknek, a kézdivásárhelyieknek. Mindig ugyanaz. Sohase maradt utánunk szemét. Mi jöttünk következ? évben ugyanide vissza. Igen, de akkor hátizsákban kellett mindent ide felhordani. Még a vizet is. Mert a Szent Anna környékén nincs ivóvíz. Ma az, hogy nem szabad a tó partján táborozni, az a tó érdekét szolgálja. S azokét, akik a Szent-Anna szerelmesei.

S azok a tábortüzek, az éneklés, az Anna-dalok gitárhanggal kísérve… Na de azért még most is elénekeltük hogy

 

"Szent-Anna

A legszebb tóa világon

Szent-Anna

Vizedet oly imádom

Szent Anna

Ha beléd bújok én

Vized mindig

Olyan selymes

Olyan kedves

Énnekem

Ezért vidám

Minden este

Az én énekem.

Mert a Szent Anna

A legszebb tó a világon… "

 

Elszomorodom. E sorok szerz?je, (és sok más Anna-dalé) Pista bácsi már nincs közöttünk. Az idén temettük el. Ügyeletes voltam, amikor behozták a kardiológiára. Másnap meghalt… 80 éves korában.

De azért négyen is elénekeltük az Anna-dalokat az idén is. Megfogyva de törve nem. Én csak piánóban. Mert hangom ugyan van. Csak nem zenei…

Közben feleségemék ideérnek. Ki is kapok azonnal, mert nem költöttem fel ?ket, de ez csak olyan m?felháborodás. Nem is szívom mellre, s együtt csodáljuk táborozásunk legszebb reggelét. Megosztjuk egymással csodálatunkat, s kellemes csevegésben úszkálunk még egy ideig. Ã??k lassú mozdulatokkal, mellúszásban. Én háton. Elindulok a part felé egy id? után. Kezdek elfáradni. Ã??k még maradnak. Kellemes meleg van már a napon. Míg törülközöm, élvezem a nap melegét. Most már a bokorba megyek átöltözni, mert mások is kezdenek megjelenni. Az árnyékban még mindig h?vös van. Egyre többen jönnek. Vége a varázsnak. Már leengedték a sorompót? Hány óra? Már kilenc? Én több mint két órát ültem vízben?

Nézem a tájat, s még élvezem a viszonylagos békességet. Nézem, hogy egy n? lábával megpróbálja a tó vizét. Hidegnek találja. Visszavonul. Elmosolyodom. „Nem tudod mi a jó!"

Szép lassan kicsiny társaságunk együtt van a parton. Egyetértünk: E reggelért még a manelet és a Csipkés kombinét, a hideget és az es?t is érdemes volt elszenvedni. Jöv?re is ide jövünk… Terveink többi része maradjon a mi titkunk.

Felmegyünk csomagolni. Búsan csomagolunk. Délután négy óra. Meleg van a táborban. 25 fok. Még megállunk a Büdösben, megállunk Bálványoson, kifogunk egy három kilométer hosszú közlekedési dugót, este 10-kor érünk haza. Amikor már h?l a leveg?. 28 fok van Brassóban. Mennyi lehetett délben? 32? 33? S Bukarestben vagy Budapesten? Arra gondolni sem merek. Végül ágyba jutok. Nem tudok elaludni, zavar az utca zaja. Elszoktam t?le. Inkább a manele és a dzumbáj… Visszakívánkozom. Még 358 nap és 9 óra, és 30 perc, amíg újra elindulok… Nem, indulhatok korábban is… Vissza akarok menni! Inkább a manele is, dzumbáj is… Azt is elviselem. Vissza akarok, vissza akarok…

Átolvastam soraimat. Meséltem a Szent-Annáról. De elmesélni nem tudtam. Szóban nem lehet ezt megfogalmazni. Ahogyan a szerelemr?l is lehet írni, de nem lehet leírni. Mi is szerelmesek vagyunk. A Szent-Annába. A szerelmet nem lehet elmagyarázni. Csak átélni és érezni.

 

Profán dolgot cselekedtem. Megpróbáltam elmagyarázni, amit nem lehet. Lehet, hogy elhiszed nekem, hogy szerelmes vagyok. De érezni nem fogod. Lehet, hogy egyszer te is szerelmes leszel a Szent-Annába. De szerelmed más lesz – mint az enyém.

 

Legutóbbi módosítás: 2008.07.18. @ 14:59 :: Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 725 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.