…
Esik,
megint esik.
Megint esik kint,
s bent a
szürke homály kúszik,
oson a falon.
Padlón elterül,
s kezembe egy ecset kerül.
Szivárvány színei
már lecsepegtek,
egybeolvadtak…
Már emlékszem-
Igen!
Amikor
szemed mélykékjét
vásznamra felkentem,
Te megfogtad két kezem
s az ecsetem elejtettem…
Ott voltál velem,
becsuktam a két szemem,
vásznam a földre került…
Csak az es? figyelt.
Csak a szívem hevesebben vert.
Csak csendben a Tiéd lett mindenem…
Legutóbbi módosítás: 2008.07.18. @ 19:10 :: Dvorák Etela
