Placskó Lajos : Furcsa örökség

*

 

Egyes ismerőseim pénzt, vagyont gyűjtenek:

— Ma, a BUX index így és így fizetett, a ráta ennyi és ennyi lett, ezért arra gondoltam, most lenne érdemes átszállni MOL-ra, igaz bukok pár pontnyit, de két éven belül számításaim szerint bőven kifizet, ismerve a belpolitikai helyzetet…

Mások a régiségeket gyűjtik:

— Már régóta meg szeretnék szerezni egy barokk szekretert, természetesen mégjobban örülnék egy rokokó ülőgarnitúrának, vagy legyen XIV. Lajos, tudod?…

Szintén másokat a bélyegek hoznak lázba:

— Apám! A venezuelai 1978-as háromdarabos sor! Láttad, menyibe kerül katalógus áron? Vagy a svéd fogazatlan félkoronás, esetleg a monacói kissor, vagy a svájci 14-es blokk! Hű, ha nekem meglenne!

Ismerőseim bizonyos része utazással kapcsolatos élményeiről áradozik:

— Amikor Egyiptomban voltunk, teljesen kiábrándított a piramisok környékének elhanyagoltsága. Bezzeg Mexikóban a lépcsős piramisok környéke, mint egy szépen rendezett kert…

Édesanyám örökségéből furcsa gyűjtemény került elő. Egy öntöttvas darab, egy összeaszott vadgesztenye, egy elszáradt tujaág, egy kő, egy faháncs darabka.

Széphalmon jártunk, Kazinczy Ferenc sírjának akkor még elhanyagolt kerítéséből lemállott egy öntöttvas darabka. Édesanyám felemelte a földről és eltette. Mikor a soproni Lövérekben sétáltunk egy vadgesztenyét csúsztatott retiküljébe. A Bélkőt másztuk meg, szegény anyám többnyire négykézláb. Egy lepattant mészkődarabot csúsztatott táskájába. Tornanádaskán a Hadik-kastély parkjában már első unokájával együtt csodáltuk a hatalmas mamutfenyőt innen a háncsdarab.

Az én édesanyám nem gyűjtött vagyont, régiséget, bélyeget. Ő kedves élményeket gyűjtött. Olyan tárgyakat, apróságokat, ami másnak kidobandó kacat, szemét. Őt azokra az élményekre emlékeztette, amikor együtt volt az egész családja. Együtt örültünk a látottaknak, de elsősorban az együtt töltött időnek, egymásnak. Nem is dobom ki furcsa örökségemet.

Legutóbb szerkesztette - Placskó Lajos
Szerző Placskó Lajos 77 Írás
A Lajos nevet nem a szüleimtől, inkább a sorstól kaptam , hiszen egy véletlen elszólás volt az eredője. Ám, ha már kaptam, igyekszem becsülettel viselni. Tanítok. Két diplomával és egyre elkeseredettebben. Csak a gyerekek tiszta tekintete, az a pár felcsillanó szikra tart engem is ezen az önemésztő, őrült pályán, ami az én fajtám része. Közben vadul "pótcselekszem": írok prózát, verset, haikut, faragok fát, csontot, rajzolok és legújabban színészkedek - természetesen csak szűk körben, szigorúan amatőr módon. Három dologra vagyok büszke az életemben minden maradék nélkül és teljes csodálattal: a három lányomra.