…csend volt és értettük:
az álmokat ne hagyjuk
felbontatlan újra elveszni!
az álmokat ne hagyjuk
felbontatlan újra elveszni!
Ahogy rám néztél,
ahogy visszanéztem,
csak hallgattunk –
és olyan egyszer? volt minden.
Szemedben láttam
egy lehetséges múltat,
mit újraálmodtunk
élénk-elevenen,
csend volt és értettük:
az álmokat ne hagyjuk
felbontatlan újra elveszni!
Már mérlegeltünk
hagyományt, h?séget –
mi már nem fogunk
világot váltani.
Magyarázkodást
egyik?nk sem várt,
és nem lep?dtem meg, hogy
karod szorosan ölelt át,
és azon sem, hogy
– oly természetesen –
veled maradtam
egész délután.
