Végh Szimonetta : Válaszra várva

 

Válaszra várva

 

Hogy érzed magad miközben,

Vágyad tovaszáll a széllel,

És halk hangod nem hallják,

De te csak beszélsz az éghez?

 

Mit érzel mikor az es?csepp,

Arcodba vág egy üzenetet,

És sikoly nem jön bel?led,

Csak egy hatalmas könnycsepp?

 

Hol leszel mikor a tél búsan,

A földre dob egy hópelyhet,

De te nem érzed a hideget,

És csak megváltódat keresed?

 

Mikor érzed végre a boldog,

Gondtalan, egyszer? életed,

Ahol nincs már szorongó félelem,

Csak a te boldogság kerted?

 

Merre leled meg apró szívedet,

Ami kiéhezve vár lelkedre,

De te az úton hátra nézel,

És emlékeid nem engednek el?

 

Honnan esik majd rád a fényed,

Melyet a Nap ajándékoz neked,

És nem viszed el a sötétségnek,

Nem leszel gyilkos többet?

 

Hogy érzed magad miközben

Ráismersz céltalan létedben,

Az önmagadat pusztító saját

Véreddel festett kezedre?

Legutóbbi módosítás: 2008.07.23. @ 20:20 :: Végh Szimonetta
Szerző Végh Szimonetta 114 Írás
"A lélek nem ismer sem születést sem halált.Ha már létezett,többé meg nem született,örökkévaló,mindig létezik,halhatatlan és ősi,s ha a testet meg is ölik,ő meg nem ölhető.."/Bhagavad-gita/