Amikor földre hasalt az ég,
még itt voltam.
Titokban bújtam az esték mögé,
mint tolvaj, lopóztam..
Semmi a létem
csak pár betű, néhány kép,
kapaszkodtam szavaid pillérjébe,
fuldokolt bennem a sötét.
Ittam a reményt
törődött velem a képzeletem,
aztán cserbenhagyott.
Halad a hajnal s én
összeszögelt
üres poharat tartogatok.
Úgy mentél el,
hogy a megdöbbent sóhaj
minden hidat szétszaggatott.
2007.
Legutóbbi módosítás: 2008.04.16. @ 18:05 :: Ruder Jana
