Ruder Jana : Megdöbbent sóhaj

 

 

Amikor földre hasalt az ég,

még itt voltam.

Titokban bújtam az esték mögé,

mint tolvaj, lopóztam..

Semmi a létem

csak pár betű, néhány kép,

kapaszkodtam szavaid pillérjébe,

fuldokolt bennem a sötét.

 

Ittam a reményt

törődött velem a képzeletem,

aztán cserbenhagyott.

Halad a hajnal s én

összeszögelt

üres poharat tartogatok.

Úgy mentél el,

hogy a megdöbbent sóhaj

minden hidat szétszaggatott.

 

2007. 

 

Legutóbb szerkesztette - Ruder Jana
Szerző Ruder Jana 100 Írás
Somogy megyében élő, immáron 2017 októberétől... nyugalmazott pedagógus vagyok. Szeretek olvasni, s magam is írogatok. Kedvelem a szépet, a léleképítőt, a tartalmasat, az elgondolkodtatót...