Gősi Vali : Emlékek nélkül félek

félek

 

hogy végül

magányos csend ölel

álmom sem kering már

emléked körül

 

félek

 

hogy végül

emlékek nélkül

dermedt magányra

ébred a kifosztott

lélek

 

mint hajótörött

kit tépett vitorlaroncs mögött

viharverten

partra vetett

a dühöngő tenger

s lázálmából

riadtan

arra

retten

a lusta parti hullámokon

hogy sorsát

– akaratlan –

örökre összefonta

a lakatlan

buja szigettel

bár csak a testét adja oda

jeges-kényszeredetten

 

félek

 

hogy végül

reszkető csend ül majd

velem az éjben

s emlékeimtől

megfosztva

üres lélekkel

élek

 

emlékek nélkül

félek

 

Legutóbbi módosítás: 2008.04.16. @ 17:32 :: Gősi Vali
Szerző Gősi Vali 283 Írás
Nekem a vers a lelkem is... http://lelekhangok.blogspot.hu/