ha lehetne
most lefényképeznélek
ahogy hátrad?lve a széken
csak mesélsz arról
hogy az ártatlanság kora
rég túllépett rajtunk
és szeretni akkor is muszáj
ha naponta belehalunk
hogy tegyünk félre mindent
és legyünk igazán önmagunk
és ha a megszokás maga alá gy?r
mi akkor is ilyenek maradjunk
ilyen fékezhetetlen ?rültek mert…
és talán sosem tudom
meg mi lesz a mert után
(csak vagyunk
két magány közt céltalan vetület
a ránk ragasztott divatképekkel
egy jegyzettömb lapjain
ülünk unottan
az ártatlannak hitt melankóliában
és bámuljuk a másik hallgatását.)
(2008 március 21 és április 27)
Legutóbbi módosítás: 2008.04.27. @ 18:32 :: csurai zsófi