Tóth Katalin : Pitypang

Nyomtatás

narancsszín lampion lóg az égr?l

fényfürd?t vesznek a fák

megenyhült a szigorú tél

belekékül még fagymosolyába szád

pár hónap és mivé lesz az ember

s a hátramaradók napok alatt

eldobhatatlan emlékek súlyát

cipelik mint zárka képét a rab

kifakult lampion lóg, lehull

lélekbe ivódik a terjeszked? sötét

szélben szálló pitypangbolyhok

egy út csendben véget ért