Ez egy régebbi versem.
Olyan legyen pillantásod.
Mint a szél, mely simogat!
Halkan becézz, mint a patak,
Súgd fülembe vágyadat!
Úgy ölelj át,
Oly finoman kedvesem,
Hogy a véred lángolása
A szívemig érjen el!
Úgy érj hozzám,
Hogy a b?röm
Sóhajtozzon utánad!
Ujjbegyedb?l apró szikrák
Forralják fel a vágyam!
Hogyha csókolsz,
Úgy csókoljál,
Oly nagyon,
Eszem vesztve,
Ne tudjam,
Hogy hol vagyok!
Legutóbbi módosítás: 2008.03.05. @ 18:29 :: Matos Maja