Kovács Henrietta : Az elrabolt király

Nemes, nagy király volt egykor Hadavir,
ezüst-kürtök zengték hírét s harsona,
de már száz éve a csillag-palota
tartja fogva; elfeledte hadjait.

 

Varázs ?zi örökre fent az égen,
láncba köti az éj-b?báj hatalma,
ám hiába van t?zb?l a jogara,
szívéb?l nem t?nt el a földi élet.

 

Mert ha vad vihar tombol és zúg a szél,
riadva ébred álmából s megremeg;
a földre vágyik, de vissza nem mehet;

 

s ha h?si dalt énekel róla a nép
hiába nyújtja feléjük a karját:
a kastély bezárja minden ablakát.

Legutóbb szerkesztette - Kovács Henrietta
Szerző Kovács Henrietta 79 Írás
1991.10.20., Debrecen - a kemény tények....:) ÃÂrni, írni, írni... egyszer álmomban egy cseresznyefán ülő fiú megkérdezte tőlem, hogy mikor lennék a legboldogabb? "Akkor - feleltem - ha mindig ősz lenne, én pedig egész életemben egy fa alatt ülve írhatnék..." Ez persze így nem teljesen igaz, de majdnem... :) "Mint minden emberi lény, képes vagy szeretni. Hogy tanultad meg? Nem tanultad meg: hiszel benne. Hiszel benne, és szeretsz." /Paulo Coelho/