Kevergek kicsit a létben,
mint zsírfolt az üstben,
aztán eltünök én is,
sűrű pipafüstben.
Naponta rámront,
támad az élet,
minden pillanat,
egy-egy kísérlet.
Nem átkozok,
nem vétkezek,
megélek, túlélek,
fizetek, lelépek.
Játszom a szerepem,
ugrálok a deszkán,
kimegyek a hátsó ajtón,
aztán,
kapok egy zsákot,
cédulát is vele,
névvel és számmal,
lábujjon a helye.
Kevergek kicsit a létben,
mint zsírfolt az üstben,
aztán eltünök én is,
sűrű pipafüstben.
Leírtam, de ez mind nem igaz,
– bár tudom –
a Földön én is így végzem,
nem hiszek benne mégsem,
a válasz nem lehet halál.
ÉRZEM!
illusztráció Madarász Viktor: Hunyadi László a ravatalon
szerkesztette: Verő László – 2007. május 11., péntek, 13:37
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:45 :: Márton Zsolt